A karma nem végzetszerű vagy előre meghatározott. A karma azt jelenti,
 hogy mi magunk képesek vagyunk alakítani és megváltoztatni az életünket...
Jövőnk a saját kezünkben van, s a szívünkben hordozzuk.
Szögyál Rinpocse

                     Mike története

Mike Altan elsőszülött fia, ezért is kapta hivatalosan az Altan nevet. Mamájával Vicával és gazdájával nagyon jó a kapcsolatunk, így magától értetődő volt, hogy az alom csodálatos első heteiben rengeteget látogattuk Marika néniéket.  Nekem már akkor Mike volt a kedvencem, de fel sem merült, hogy legyen még egy kutyánk. Mike egy másik családhoz került, de a nálunk tartott Skar Ma családi találkozón újra láttam. Később szüleim vigyáztak rá egy hétre, sajnos én akkor nem voltam itthon. Mesélték, hogy milyen jókat játszottak Altannal, és hogy mennyire életvidám kutyus. Két éves korában Mike gazdái megint minket kértek meg, hogy vigyázzunk rá egy hétig. Anyu nem volt itthon, de nekem éppen őszi szünetem volt, így örömmel mondtam igent, és nagyon nem bántam meg!
Szerencsére nem volt sok dolgom, így szinte egész héten vele lehettem, amiért ő nagyon hálás volt. Egész nap nem ment ki az egy méteres körzetemből, és amint felálltam valahonnan, azonnal két lábra ágaskodott rám és így követett, kérve, hogy vele foglalkozzak. Annyi szeretetet soha nem kaptam, mint az alatt az egy hét alatt! Már ekkor is látszott rajta, hogy sokkal bohóbb, mint Altan, ez nagyon tetszett benne. Mikor megtudtuk, hogy Mike gazdái családi okok miatt már nem tudnak annyit foglalkozni vele, felmerült, hogy ő lehetne az én kutyám. Beszéltünk erről Mike gazdáival, akik eleinte nemet mondtak, hiszen nagyon szerették. Végül nagy nehezen beleegyeztek, hogy Mike 2007 januárjában (vissza)kerüljön hozzánk. Így lett ő az én kutyám, amit ő is nagyon jól tud. Persze utólag sajnálom, hogy nem nálunk nőtt fel, de annyira játékos és a jó értelemben vett bolond, hogy szerintem mindig is kölyök marad.
Mióta hozzánk került, nagyon sokat tanult apjától, Altantól és teljesen beilleszkedett a család életébe. Tökéletesen tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy valamit elérjen. Mindenki mosolyog, hogy mennyire másképp viselkedik a család tagjaival attól függően, hogy mit szeretne, és a végén valahogy mindig eléri, amit kitalált! A kiállításokon is már a megjelenésével felhívja magára a figyelmet, mindig úgy viselkedik, hogy nem lehet őt nem észrevenni. Sokat gyakorlok vele, hogy minél szebben menjen a kiállításon, meg is van az eredménye. Nagyon szereti a kiállításokat, a nyüzsgést, a társaságot. Nincs annál jobb érzés, mint amikor látom rajta, hogy a felvezetést főleg azért csinálja, mert látja, hogy ettől én vagyok boldog.
Évszakoktól függetlenül imád a szabadban rohangálni, neki nem elég a kert; persze azért itthon is sokat játszunk. Amikor itthon vagyunk nagyon bújós, amit a család egyik tagja sem bán, mindenkitől kiköveteli a "szeretetadagját". Amikor hazafelé jövök, mindig eszembe jut, hogy Ő vár rám. Azt a szeretetet, amit tőle kapok, más nem pótolhatja, el se tudnám képzelni nélküle az életem!

Horváth Zita